Miért olyan nehéz kilépni egy nárcisztikus kapcsolatból?

Amikor nem a szeretet tart ott – hanem a remény, a félelem és a kötődés

Sokan kívülről csak ennyit látnak:

„Ha ennyire rossz, miért nem lépsz ki?

”Ez a kérdés egyszerűnek tűnik.

De aki benne van, pontosan tudja: nem ilyen egyszerű.

Mert nem csak egy kapcsolatot kellene elhagynod.

Hanem mindazt, amit közben felépítettél magadban – és magadról.

Nem ott ragadsz, ahol bántanak – hanem ott, ahol egyszer szerettek

Egy nárcisztikus kapcsolat ritkán azzal tart fogva, ami fáj.

Hanem azzal, ami egyszer jó volt.

Az elején ott volt:

• a figyelem
• az intenzitás
• az érzés, hogy fontos vagy
• hogy végre számítasz

Ez az emlék nem tűnik el, amikor elkezd fájni.

Sőt: minél rosszabb lesz, annál erősebben kapaszkodsz belé.

Nem azért maradsz, mert most jó.

Hanem mert emlékszel arra, hogy volt jó.

És hiszel benne, hogy újra lehet.

A remény az egyik legerősebb kötőanyag

A remény nem naiv.

A remény emberi.

Egy nárcisztikus dinamika pont erre épül:

• jó időszak → fájdalom
• közelség → elutasítás
• ígéret → csalódás

És minden alkalommal, amikor egy kicsit jobb lesz, a remény újra életre kel.

„Most talán megértett.”

„Most talán változik.”

„Most talán más lesz.

”És ez a talán ott tart.

Nem csak a másikhoz kötődsz – hanem ahhoz, aki mellette lettél

Egy idő után a kérdés már nem az, hogy szereted-e őt.

Hanem az, hogy ki vagy nélküle.

Sokan azért nem lépnek ki, mert:

• nem bíznak a döntéseikben
• félnek az egyedülléttől
• elvesztették az önbizalmukat
• nem tudják, mire képesek egyedül

A kapcsolat nemcsak bántott – átformált.

És kilépni azt jelenti: szembe kellene nézned azzal, hogy újra kellene építened magad.

Ez ijesztő.

A bizonytalanság is biztonságosabb lehet, mint az ismeretlen

Furcsán hangzik, de igaz.

A fájdalmat már ismered.

Tudod, mikor jön.

Tudod, mire számítsz.

Az ismeretlen viszont:

• üres
• bizonytalan
• kiszámíthatatlan

Sokan nem azért maradnak, mert jó.

Hanem mert a rossz már ismerős.

És az emberi idegrendszer az ismerőset választja – még akkor is, ha fáj.

A bűntudat is láncon tart

Egy nárcisztikus kapcsolatban gyakran eléri a másik fél, hogy:

• felelősnek érezd magad az ő érzéseiért
• sajnáld
• aggódj miatta
• úgy érezd, nélküled összeomlana

„Mi lesz vele, ha elmegyek?”

„Mi van, ha tényleg én rontottam el mindent?”

„Mi van, ha túl kemény vagyok?

”Ez nem szeretet.

Ez érzelmi felelősség-átterhelés.

És nagyon nehéz letenni.

Az elszigetelődés tovább nehezíti a kilépést

Amikor már nincs kivel megbeszélni.

Amikor már nincs, aki visszatükrözze, mi normális.

Amikor már csak a másik hangját hallod.

Ilyenkor a kapcsolat lesz az egyetlen kapaszkodó – még akkor is, ha fáj.

Nem azért maradsz, mert nincs más.

Hanem mert már nem látod, hogy lenne más.

A szégyen csendben tart

Sokan azért sem lépnek ki, mert szégyellik:

• hogy idáig jutottak
• hogy nem látták előre
• hogy „megengedték”
• hogy még mindig szeretik

A szégyen azt súgja:

„Erről nem lehet beszélni.”

Pedig épp a kimondás a gyógyulás első lépése.

Nem gyengeség, hogy nehéz

Ez nagyon fontos.

Nem azért nehéz kilépni, mert gyenge vagy.

Hanem mert ember vagy, kötődsz, remélsz, félsz, szeretsz.

Egy nárcisztikus kapcsolat nem csak érzelmileg, hanem idegrendszeri szinten köt meg.

Ezért nem lehet „észből” egyik napról a másikra kiszállni.

És ezért nincs szégyen abban, ha még nem tartasz ott.

Az első lépés nem a kilépés

Az első lépés a tisztánlátás.

Annak megértése, hogy:

• mi tart ott
• mi működik benned
• milyen minták ismétlődnek

Ezért készült a nárcisztikus párkapcsolati teszt.

Nem ítél.

Nem sürget.

Nem mondja meg, mit tegyél.

Csak segít összerakni a képet.– anonim

– néhány perc

– személyre szabott, írásos visszajelzés

– e-mailben, legkésőbb 24 órán belül

A szolgáltatás egyszeri díja: 4 990 Ft